Az Egerszalóki-tó madárvilága az 1989-1998 közötti időszakban

Az ország természeti értékekben bővelkedő - mára részben védett - tájegységeinek ornitofaunisztikai vizsgálata és az eredmények publikálása több évtizedes múltra tekint vissza. Nem mondható el ugyanez a Bükkalja, és különösen az Egri Bükkalja, mint kistáj vonatkozásában. Bár a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megalakulása (1974), és a Bükki Nemzeti Park létrejötte (1976) óta többen folytattak, illetve folytatnak kutatásokat a Bükkalja területén, a faunisztikai adatok feldolgozása és közzététele mégis vontatottan halad. Dolgozatom közreadásával lemaradásunkat kívánom csökkenteni, ugyanakkor szeretném, ha értékes, de nem védett természeti területeink sem kerülnének ki a természetvédelemmel, zoológiával foglalkozó szakemberek és a közvélemény látóköréből. E területek életközösségeinek fennmaradása, a kedvező környezeti állapot megőrzése (vagy kialakítása) parancsolóan szükséges a szigetszerűen beékelődő védett területek szempontjából is. Elegendő itt az ökológiai hálózat és a pufferzónák kérdésére utalni. Az említetteken túlmenően faunisztikai felmérésem jelentőségét aláhúzza az a tény is, hogy az általam vizsgált terület mintegy 20%-a vizes élőhelynek tekinthető. Ismeretes, hogy az utóbbi negyed században előtérbe került világszerte - fontosságukra és veszélyeztetettségükre való tekintettel - az ilyen területek kutatása és védelme. A vizes élőhelyek nemzetközi védelméről szóló Ramsari egyezmény (1971) létrejötte óta a vizes területek (Wetlands) száma világviszonylatban tovább csökkent, gazdasági kihasználásuk, környezeti terhelésük fokozódott, s ezzel összefüggésben ökológiai állapotuk romlott. Bár Magyarországon - az egyezményhez történt csatlakozásunk óta (1979) - számos kisebb-nagyobb tó, tározó stb. létesült (köztük az Egerszalóki is) a nem védett vizes területek helyzete, jövője nálunk sem megnyugtató. Hogy e területek élőhelyeinek és fajainak megőrzése lehetővé váljon, első lépésként meg kell ismerni, le kell írni ezeket. Ehhez a munkához láttam hozzá 1989-ben, miután 1988-ban "véletlenül" elvetődtem a tározó környékére. Munkám során elsősorban a terület madárvilágát vizsgáltam. A leltárszerű feldolgozás, mely közli az előfordulások idejét és helyét, esetenként a költő-, átvonuló-, áttelelő fajok egyedszámát, megfelelően tükrözi a terület jelenlegi ökológiai állapotát és viszonyítási alapul szolgálhat jövőbeni faunisztikai felmérésekhez, esetleg más jellegű kutatásokhoz is. Az avifauna-kutatás melléktermékeként sok adat gyűlt össze a tónak és környékének kétéltű-, hüllő- és emlősfaunájáról is. E megfigyelésekről, egy-egy faj jelenlétéről - kiegészítve a halfajok listájával - röviden számolok be a madártani rész után. A gerinces faunáról rendelkezésre álló adatmennyiség - mely remélhetően kiegészül részletes botanikai, rovartani stb. adatokkal - a tónak és környékének helyi védetté nyilvánítását is hivatott elősegíteni...

Mutass kevesebbet