Az egri diákok

Bródy Sándor. Az egri diákok. Két magyar Robinson története. Budapest, (é.n.) [A könyv borítékját Mühlbeck Károly festette, a fekete-fehér szövegrajzokat Andor Loránt rajzolta. Nyomatott a Kunossy Grafikai Műintézet Rt. könyvnyomdájában.] Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R. T. 144 p. Félvászon kötés. // Részlet a könyvből: Előadás előtt. Reggeli fél nyolcat ütött a ciszterciták egri székházának torony-órája. A reggeli mise már véget ért, a gimnázium iskolaszolgája, az ugynevezett pedellus pedig elsőt csengetett. A diákok egyszerre ellepték a székegyház nagy udvarát, kis udvarát; a szellős nagy, de homályos folyósokon, a bolthajtásos tanulótermekben alig lézengett még egy-két fiu. Némely hanyag diák, aki itt akarta megtanulni a leckét; egy-két kitünő szorgalmu tanuló, aki mégegyszer elismételte, amit tudott. A többség vigan beszélgetett, szaladgált, vitatkozott a partoldalba épitett szentek szobraival ékesitett udvarban, nekidült az akácfának, amely éppen virágzott Mária havának e gyönyörü utolsó napján, az 1846-ik esztendőben. Körülbelül félszáz esztendeje, de a diákok jórészt akkor is csak arról beszélgettek, amiről manapság. Legfeljebb beszédjük módja volt más, nem egyszer latin szóval szóltak és sok olyan mondást ejtettek, ami azóta divatját multa. Leginkább tanulmányaikról, a bizonyitványról, tanáraikról s játékairól beszélgettek...

Mutass kevesebbet