Az egri liceum

Magyarország történetének egyik legkevésbé nemzeti korszaka a XVIII. század volt. Erre az időre esett a központosított osztrák-magyar monarchia megteremtési kísérlete s az ezzel kapcsolatos gyarmati elnyomás. A kor művészetét, mely a barokk stílus formanyelvén szólalt meg, az abszolutizmus éltette. Az arisztokráciát szolgálta az udvar, a főurak és főpapok függvényeként, bár már sok jele mutatkozott annak is, hogy a polgári fejlődés szeretne elindulni a maga útján. Ez utóbbinak bátortalan, kezdő lépései a Habsburg-uralom önző céljaiba ütköztek. Buda visszafoglalása nagy tett volt, de lendületét semmi sem követte, ami Magyarországi javát szolgálta volna. Az összmonarchia legfontosabb feladatát az osztrák császárváros kiépítésében látta, mely nagy ütemben indult meg. Érdemes lenne egyszer megvizsgálni, hogy Magyarország munkában, adóban és terményekben mit szállított e tevékenységhez, melyhez érdeke nem fűződött, belőle semmiféle haszna nem volt. A hazai barokk építészet története élesen elválik az előző fejezetektől. A török hódoltságtól megkímélt területeken a XVII. században is a reneszánsz él tovább, késői és erejét vesztett formájában. A barokk építészet kezdeti és későbbi ragyogó korszakát, Vignola, Bernini és Borromini római stílusát, mely a XVI-XVII. század művészetének egyik legemlékezetesebb tette, nem ismerte, nem is ismerhette. A visszafoglalás után teljesen új művészet kezdődik, mely nyugatról, Bécsből érkezik hozzánk és semmi köze sincs a magyar hagyományokhoz. Hogy is lett volna köze, mikor mesterei csaknem valamennyien idegenek voltak, jártak-keltek a monarchia területén, egyik évben Bécsben, másikban Pozsonyban, harmadikban Galiciában tevékenykedve. A XVII. századi építészek tipikus vándorművészek, egyik sem telepedik le az országban, hanem munkája végeztével távozik.

Mutass kevesebbet