Az egyesült államok és szovjet zóna, 1945-1990

A 20. század első felében a világtörténelem sajátos államhatalmi fejlődést eredményezett: két világhatalom kiemelkedését, az Egyesült Államokét és a Szovjetunióét. Két, egymástól diametriálisan eltérő kulturális hagyománnyal, más világnézeti céloktól vezérelt politikai rendszerrel. Viszonyuk egymáshoz a II. világháború végéig jobbára szívélyes, sőt a háború idején - mint ismeretes - szövetséges viszony. 1945 után azonban a "két nagy" fokozatosan versenytárssá, majd ellenséggé vált. Bármi történt is a világban, a "két nagy" állást foglalt azzal kapcsolatban. S rendszerint "ellentétes" véleményt vallottak. Esetenként csak azért, mert illett a másikkal szemben álló véleményt képviselni. A Szovjetunió a II. világháború során megszállta a nyugati határa mentén elhelyezkedő kisebb államokat. Azokat a háború során többnyire Németország uralta, attól függően, hogy a Szovjetunió elleni háborúban mennyire volt számára az állam területe hadászatilag fontos felvonulási terep. Lengyelország lerohanása, majd feldarabolása, Csehszlovákia alkotórészeire bontása és részleges bekebelezése után 1944-ben megszállták a "vonakodó" Magyarországot is. Németország másik két, a térségben élő szövetségese, Bulgária és Románia eltérő utat járt be 1919-1945 között. Sőt, Románia "időben" puccsot hajtott végre, és kiugrott a háborúból. Mégis: 1945 után csakis a nagyhatalmi érdekszféra-politika és nem a világháborús "érdemek" határozták meg ezen államok történelmét. A németek áldozatai (Csehszlovákia, Lengyelország) ugyanarra a sorsra jutottak, mint a szövetségesek kis ellenségei.

Mutass kevesebbet