Az egyházatyák szentbeszédeiből VI.

E kötetnek szerkesztője változatos szerzetei élete folyásán falusi káplán is volt, hitoktató és plébános. Igy jól tudja, hogy a lelkipásztornak milyen gondja az egyházi év ünnepein az igehirdetés. A gondot a mosztérium azonossága okozza, mely évről-évre visszatér, meg éppen ünnepek alkalmával a fokozott lelkipásztori munka. E kötet tehát elsősorban a lelkipásztorokhoz fordul, hogy meritsen belőle; a kiváló Sertillanges szerint nem kell ezt restellni: "Il ne faut pas rougir d'emprunter, tout le monde le fait". Szilárd meggyőződésem, hogy éppen az ünnepi prédikációknál a leghasznosabb az egyházatyákból vett beszédek fölhaszálása. Hiszen éppen az ünnepeken a leggyakoribb a közönség hangulati diszpoziciója: ebbe kell a homilétának belekapcsolódnia és szép, mélyenjáró gondolatok tetszetős kifejezésével hatnia hallgatóságára. Úgy gondolom, hogy aki ezt a kötetet végiglapozza, igazat ad az említett Sertillanges-nak, hogy az egyházatyák beszédeiben megtaláljuk a gondolatnak és a stílusnak, a szónoki mozgalmasságnak és az apostoli lendületnek egész skáláját (L'orateur chrétien, Juvisy 1930, p. 40 és 47). Mint szerkesztő összeválogattam e kötet szentbeszédeit és kijelöltem, menyit fordítsanak belőlök. A fordítás munkájáért teljes egészében munkatársaim felelősek: dr. Pénzes Balduin, Budapest az 1., 3., 5., 7-11., 15.,17., 18.,20., 24., 25., 32., 35., 36., 39-47., 50-52. számú beszédekért; Barát Oros pedig a 2., 4., 6., 12-14., 16., 21-23., 26-31., 33., 34., 37., 38., 48., 49., 53. számúakért. Budapest, 1942 április 14. Radó Polikárp

Mutass kevesebbet