Az egyiptomi szerzetesek tanítása I-III. (2 kötetben)

Szent életű testvéreim, Honoratus és Eucherius! A ti tökéletességtek magasztos csillagokként, csodálatos fényességgel ragyog e világban, úgyhogy még a szentek közül is, akik a ti példátokból tamilnak, alig képes utánozni benneteket valaki. Mégis valósággal lángra gyújtott benneteket azoknak a fennkölt férfiaknak a dicsérete, akiktől az első remeték szabályait megismertem. Ezért egyiktek, bár igen sok testvér közösségének élén áll, akiket naponta oktat szent élete példája, mégis ama szent életű atyák tanítása szerint kívánja szabályozni az életüket. A másik pedig szemtől szembe szeretné látni őket, hogy példájukon épüljön. Ezért Egyiptomba szándékozik utazni, és itt akarja hagyni ezt a tartományt, mely mintegy nehéz álomba dermedt a galliai fagy szigorúságától, és tisztaságos galambként arra a földre kíván szállani, melyre közelebbről süt le az Igazság Napja. Ezért késztetett a szeretet erénye, hogy mind az első vágyakozásának, mint a másik igyekezetének segítségére siessek. Nem kerültem tehát ki azt a mély szakadékot, melyet az írás veszedelme mindenkor jelent: hogy az előbbinek tekintélye fiai előtt növekedjék, az utóbbit pedig megkíméljem attól, hogy oly veszedelmes hajóútra kényszerüljön.

Mutass kevesebbet