Az egységes parlament felé

A Római Szerződések elfogadása fordulópontot és egyúttal az újrakezdés pillanatát jelentette a második világháború okozta szenvedésekre gyógyulást kereső Európa társadalmi-gazdasági újjáépítésének, erkölcsi és intézményi integrációjának folyamatában. Az ESZAK Parlamenti Közgyűlés dokumentumainak (amelyek egy részét most adják ki először) gyűjteménye és a kísérő tanulmány jól illusztrálja, hogyan járult hozzá a közgyűlés a Római Szerződések előkészítéséhez. A kiadvány az 1954 augusztusától (az Európai Védelmi Közösség tervének bukásától) 1957 márciusáig tartó három évet öleli fel. Az ESZAK Parlamenti Közgyűlés e hároméves tevékenységének tanulmányozása során jól látható, hogy a Közgyűlés, amelyet még a nemzeti parlamentek választottak meg, az akkori idők Európa iránt legelkötelezettebb közvéleményének szószólója volt. A Közgyűlés az 1954. december 2-i „Teitgen" állásfoglalásában a messinai konferenciát megelőzve „alkotmányozó hatáskört" követelt és felvetette az ÉSZAK hatásköreinek kiszélesítését egy olyan történelmi pillanatban, amikor úgy tűnt, hogy az Európai Védelmi Közösség tervének kudarca az európai integráció végét jelentette. A parlamenti jegyzőkönyvek olvasásakor számos egymással ellentétes megnyilvánulásba ütközünk: csalódottság az Európai Védelmi Közösség tervének - amelynek kidolgozásában nagy szerepet vállalt a közgyűlés - kudarca miatt, meggyőződés ugyanakkor arról, hogy az európai integráció mindennek ellenére szükséges egy olyan világban, amelyről már akkor érezhető volt, hogy nagyszabású változások előtt áll, és megvan a közös akarat, hogy a nemzeti és ideológiai határokat átlépve keressék az integráció új útjait. A lendületet, amellyel a közgyűlés ebben az időszakban az európai integráció motorjává vált, az Európai Parlament vette át, amely - túl az általa elfoglalt pozíciókból adódó következményeken - az európai integráció lelke lett. Ez az 1954 és 1957 közötti lendületvétel a javaslatok konkrétságának és pragmatizmusának volt köszönhető, amelyet jól tükröznek az elfogadott jogi aktusok, és amely érezhető az ülésteremben, valamint a munkacsoportokban elhangzott felszólalások többségéből. A résztvevők tudatában voltak annak, hogy Európa - különösen az energiaügy területén (amely máig aktuális téma) - olyan kihívásokkal és problémákkal szembesül, amelyeket csak úgy oldhat még, ha egyesül. Ebben az időszakban a közgyűlés jobban kipróbálhatta és meghatározhatta azt a szerepet, amelyet az intézményi kereten belül és a tagállamok közötti viszonyokban játszhat. A kívánatosnak tartott és a lehetségesnek ítélt célok közötti bölcs egyensúlynak köszönhető, hogy a Közgyűlés olyan tárgyalóféllé vált, amelyre odafigyeltek a Hatok külügyminiszterei. Továbbra is ez az Európai Parlament erőssége, amelynek köszönhetően intézményünk ma is éppúgy, mint korábban központi szerepet játszik az európai építmény fejlődését biztosító intézményi változások megvalósításában.

Mutass kevesebbet