Az éjszakai kutya

Lőrincz László írói jelentkezése nem tartozik a "szabályosnak" nevezhető írói pályák és jelentkezések közé. Még nincs húszéves, amikor már szerkesztő az Erdélyi Helikonnál, és már több, mint negyven, amikor megjelenik első kötete. Hosszú időn át belsőleg érlelődik nála mindaz, ami írásaiban sajátos hangon, nagy mesélő kedvvel tör felszínre. "A fogalmak olyanok, mint az emberek, úgy nőnek fel éppen, mint a gyerekek - írja. - Lassacskán, fokozatosan telnek meg ízzel, tartalommal, mint életem során a kenyér, melyről sokáig semmit sem tudtam, annyit mindössze, hogy azt is megeszik..." Gyerekkorában az éjszakai kutya elpusztításával akarja megszabadítani a világot a félelemtől; diákként szembetalálja magát a fasizmus megalázó embertelenségével; a háborúban huszonöt szóban megfogalmazza a lágerek lakójának üzenetét önmagáról az otthoniak számára; hazatér, és magához emeli Genovévát, a földönfutóvá vált néma leányt, aki átélte szintén a háborút, de nem tud majd beszélni róla soha. Szenvedélyesen kezdi kutatni a mindennapi munka örömeit, emléket állít apjának, akinek keze nyomán a csempék beszélni tudnak; a vonaljárónak, aki százezer kilométert gyalogol egy tizenegy kilométeres szakaszon. Humanizmusa, morális elkötelezettsége a jobbért, társadalmunk igazáért teszi egységessé ezt a kötetet.

Mutass kevesebbet