Az eldöntött idő (dedikált)

Mit ​gondolnak, hányan ismerik Gyimesi László költészetét? Látom, sokan helyeslően bólintanak: igen, sokan ismerik, nagyon sokan, mindazok, akiknek és akikről ír: szűkebb hazájának, Óbudának mindazon lakói, akiket vagy a művészet rejtelmeiben kalauzolt mint népművelő; mindazok a „szakik”, akiket ő még jól ismert, amíg munkások voltak, amíg létezett munkásság; mindazok, akikkel együtt rója e tájék bizony gyakran lepusztult részeit; mindazok, akikkel egy-egy jóízű, az irodalomról szóló beszélgetés közben el-elborozgatott, mindazok, akiket egy-egy képzeletbeli utazásra csábít verseiben, s a csábítás közös képzeletükön – nem alacsonyröptű gondolkodásuk miatt – megfeneklik, s végül de nem utolsó sorban mindazok, akik immár tíz éve ünneplik mint az Aquincumi Költői Játékok valamelyik díjának mindenkori győztesét, a formaművészt, a finom érzelmek és az erős-fájdalmas indulatok költőjét. Mindazok tehát, akik a legértékesebb költészet, a képviseleti megszólalás hívei. – Hogy miképpen tesz szert ekkora népszerűségre? Szereti mindazokat, akikről ír, aggódik azokért, akik elesettségükben a költészetnek, a művészetnek még a közelébe sem jutnak. Köztünk él, helyettünk szól. Finom eszközökkel, de rendkívül határozottan és erélyesen.

Mutass kevesebbet