Az elesettek völgye

„Spanyolország ​nem létezik. Ez is csak amolyan Bolondság, amely önnön tragikus fényében tündököl az idők éjszakájában” – jelenti ki újra meg újra Carlos Rojas regényében a halálát váró Goya, miközben emlékezetében felidézi mindazt, amiben hosszú élete során része volt. Ezzel párhuzamosan, a regény másik síkjában, egy művészettörténész dolgozik kétségbeesett igyekezettel Goya életrajzán, és közben a Franco haláltusájáról szóló híradásokat hallgatja táskarádióján egy elhagyott házba. Ahogy egyre jobban előrehalad munkájában, mindinkább világossá válik előtte, hogy sorsa végérvényesen összekapcsolódott a nagy festő életével: miközben Goyáról beszél, tulajdonképpen a saját életrajzát írja. A hatalmas anyag minduntalan kicsúszik a kezéből, és meg-megújuló kétségei arra kényszerítik, hogy szembenézzen önmagával és hazája valóságával. Az olvasó előtt pedig intrikák, házasságtörések és kegyetlenkedések sorozatán keresztül kirajzolódik Spanyolország utolsó kétszáz esztendejének történelme, egészen addig a pillanatig, amkor Franco halálával új korszak kezdődik: egy egész népnek szembe kell néznie önmagával, megmarad-e a „mészárosok és bohócok országának”, vagy felelősséggel kezébe veszi sorsának irányítását.

Mutass kevesebbet