Az ellenállás melankóliája

"Csődöt mondtunk...Teljes csődöt a cselekvésben, a gondolkodásban és a képzeletben, amiként abban a szánalmas igyekezetünkben is, hogy megértsük, mégis miért; elkótyavetyéltük az atyaúristenünket, eljátszottuk a rang és a méltóság fegyelmező tiszteletét, és elmulassztottuk fenntartani az örökös megméretés nemes balhéit is, hogy önmagunk súlyát mindig az ősi tízparancsolattól való távolság szabja meg... mondhatni felsültünk tehát, kínosan felsültünk abban az univerzumban, ahol föltehetően egyre kevesebb a keresnivalónk. Az emberek fölindulásról és végítéletről beszélnek, mert nem tudják, hogy nem lesz se végitélet, se földindulás....teljesen fölösleges ugyanis, úgyis tönkremegy minden magától..." - szövi vég nélküli töprengéseit a regény egyik hőse abban a neve-nincs közép-kelet-európai kisvárosban, amely mintegy önmagától került a pusztulás állapotába, hogy aztán a semmiből támadt emberhordák monoton és féktelen rombolásukkal megadják neki a kegyelemdöfést. A nyolcvanas évek egyik legnagyobb magyar és európai könyvsikerének új kiadását tartja kezében az olvasó. Először 1989-ben jelent meg, s német nyelvterületen rövidesen elnyerte az év legjobb külföldi könyvének járó díjat.

Mutass kevesebbet