Az élők háza / The house of the living

Béth Hácháim - az élők háza. Így nevezik temetőiket a zsidók. Mert halottaikat, a halottak halhatatlan lelkét élőnek tekintik. Laikus, világi közelítésben is élő a temető mindaddig, amíg kapcsolatot tart az utódokkal, míg közölnivalója marad az utókor számára. E sorok írója fotóriporter, országutak vándora. Mesterségének gyakorlása folyamán az utóbbi negyed évszázadban gyakran megfordult olyan régi temetőkben, amelyekre már alig illett az ősi elnevezés: Béth Hácháim. Közép- és Kelet-Európa országaiban - ritka kivételtől eltekintve - sorvadoznak, haldokolnak a temetők. A második világháború fasiszta pusztításai tizedelték meg az öreg földrész zsidóságát. (Szókincsünk fejlődése elmaradt századunk gyötrelmes történelmétől: „tizedelést" mondunk, mivel nincs kifejezésünk a harmadolásra, felezésre - a fordítottjára.) Paradox, a történelemben egyedülálló eset: eddigelé - amikor tömegesen aratott a halál - növekedtek, „fejlődtek" a temetők. A gázkamrák, tömegsírok áldozatait azonban nem hozhatták vissza megpihenni a szülőföld temetőibe... Az elhagyott temetőnél, az ősök gazdátlanná vált sírjainál fájdalmasabb látványt nehéz elképzelni. Az egykor volt tekintélyes kövek most mélyen a talajba süppednek. Gnómként görnyednek a földre, mintha már maguk is megelégelték volna dacos szembeszegülésüket az évszázadokkal. Az egymásnak dőlő, egymást támogató köveket a holtak szolidaritása tartja életben. A burjánzó bozótból néha csak az oromzatuk bukkan elő. A fölébük nőtt, áthatolhatatlan sűrűség félhomályba rejti őket. A puha homokkő rétegesen omlik szét a víz és jég évszázados pusztítása nyomán. Ahol még felsejlik a hajdani szöveg, ott a betűk közt megtapadó talajszemcsékbe megkapaszkodnak a kúszónövények gyökerei. Tenyérnyi penészfoltokként terpeszkedik a kőbe vésett alakzatokon a kiszáradt moha. De mindenekelőtt a foghíjak, a hiányzó kövek puszta helye kiált segítségért. A temető, az „élők háza" addig él, míg az utódokban, a leszármazottakban él a kegyelet. (Hol, mikor és hogyan ritkult meg az egykor fegyelmezett sorokba szorított sírkőrengeteg ez mindenütt fejezete lehetne a helytörténetírásnak.)

Mutass kevesebbet