Az eltűnt idő nyomában I-III.

I.: "... ha időm lenne munkámat bevégezni, akkor kiderülne rányomnom annak az időnek a pecsétjét, mely most oly erőszakosan uralja elmém, és művemben embereket írnék le... embereket, akik nagyobb helyet foglalnak el az időben annál a helynél, mely oly szűkmarkúan megadatott nekik a Térben, s olyan helyet, mely valóban végtelen, mivel ezek az emberek, akárcsak az évek áramába vetett óriások, egyszerre érintik életüknek azokat a periódusait, melyeket olyan sok-sok nap választ el egymástól, s oly messzi vannak az Időben." II.: "...nem azokból lesznek a remekművek alkotói, akik a legszebb légkörben élnek, a legfennköltebben társalognak s a legmélyebb műveltséggel bírnak, hanem akik hirtelen lemondanak arról, hogy csak magukért éljenek, képesek egész énjüket egyetlen tükörré változtatni, úgy, hogy egész életük vissza tudjon benne tükröződni - bármilyen közepes is ez az élet nagyvilági vag ymás értelemben, akár szellemi szempontból -, mivel a lángész a tükröző képességben, nem pedig a tükrözött kép magánvaló értékében rejlik." Marcel Proust hatalmas regényciklusának második részében tovább kísérheti az olvasó Swann és Odette házasságának és nagyvilági szereplésének történetét. E kötet első fejezetében feltűnik Swann kisasszony - Gilberte - vonzó-taszító alakja, az elbeszélő játszótársa és első szerelme, akinek révén bejuthat Swannék elérhetetlennek vélt otthonába. Megismeri za új Swannt, a házas Swannt, és az új Odette-et, az immár előkelő Swann-nét s szalonjának értékes és értéktelen vendégeit, a párizsi társaság egy színes, átmeneti rétegét. A kötet második része egy új, tág ívű, sok szólamú történet nyitóakkordja: az ifjú elbeszélő nagyanyjával Balbecban, a normandiai tengerparton nyaral; új élmények merülnek föl, új tájak, új figurák, a párizsi és vidéki arisztokrácia jellemző típusai, köröttük a nyári fürdőzés, a hotelélet örömeivel, és főképp egy csapat fiatal lánnyal, akik közül Albertine emelkedik ki fokozatosan, aki aztán nagyobb és tragikusabb szerephez jut a regényciklus folyamán. Mindezeket az eseményeket, tájképeket és elmélkedéseket a szép idő, a tenger és a szerelem világítja meg forró és árnyalatos színekkel. S felbukkannak egymás után azok a nagy művészek is, akik - mint Bergotte, a regényíró, Berma, a nagy színésznő, és Elstir, a tenger festője - egyre döntőbb hatással lesznek az elbeszélő szemléletére és későbbi hivatására. Az olvasó ebben a kötetben is megtalálja Proust művészetének minden varázsát: a hajszálfinom és egyúttal döbbenetes erejű elemzéseket, a ragyogó festői tájakat és a tájban az alkotó munkájának felmagasztalását, valamint a századforduló nagyvilági életének, hívsággal teli alakjainak sajátosan érzékletes jellemzését. III.: A harmadik részben kitágul a világ, és az elbeszélőt épp gyerekkorának titkok, álmok közt derengő Guermantes hercegnője vezeti el a régi tájakról a párizsi nagyvilágba. Az olyan pontosan, megejtően megrajzolt részletek: a hercegnő fogadásai, zenedélutánjai, a hosszú beszélgetések, viták, a félszavak, a félmosolyok, a boldog és boldogtalan szerelmek, szenvedélyek bonyolult képpé állnak össze.

Mutass kevesebbet