Az elveszett paradicsom

John Milton. Az elveszett paradicsom. Budapest, [1930]. Franklin Társulat (Ny.). XXII, 232 p., 1 t. (fekete-fehér kép). (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok). ford. Jánosi Gusztáv ; Ravasz László bevezetésével. Egészvászon. / "Az éposz és a költemény, amelyben egy népnek a lelke szólal meg és egy világ ad önmagáról számot. A nagy époszok az emberi szellem nagy állomásai, óriás csúcsok a művészi alkotás ama hegyláncolatában, amely a Kezdettől a Végig tart. Homerosban a görög primitív világ szól, Vergiliusban a római művelődés, Dante mindenestől fogva a katolikus középkor époszírója. Ilyen távlatból nézve. Milton Elveszett paradicsomát a protestantizmus époszának lehet nevezni. Egy költeménynek szépségéhez és eredetiségéhez hozzá tartozik az a benyomás, hogy csak a szerzője tudhatta megírni. Az elveszett paradicsomról is az a benyomásunk, hogy senki más nem írhatta meg, csak Milton János. Ki volt Milton? Atyja tisztviselő és birtokos ember, aki szakított családi hagyományaival és a reformált vallásra tért át. Szigorú elveket vallott. Családjának nemcsak pásztora, hanem igehirdetője is volt. Egészen bizonyos, hogy a gyermek Milton legelső benyomásait a Biblia élő, küzködő alakjairól vette. Ilyen puritán hajlékban, ahol mindennap, reggel és este, térdén állva és megrendülve imádkozik az egész család és naponként legalább háromszor olvasnak közösen Bibliát és ismételgetik a Káté tételeit, az olyan fogékony gyermek lelkére, mint Miltoné, semmi nem lehetett nagyobb, kézzelfoghatóbb valóság, mint Isten, Krisztus, Sátán, az ő küzdelmeikkel és műveikkel együtt. De Milton nevelését a család nem végezhette el. "

Mutass kevesebbet