Az ember, aki nem emlékezett semmire

„Tulajdonképpen ​ha valaki történelmi kíváncsiságból rekonstruálni szeretné a torinói rendőrkapitányság 1926. március 10-i tevékenységét, akkor a következő tárgyilagos megállapításra jutna: azon a napon a kapitányságon nem egy, hanem két személyt tartottak ideiglenes őrizetben: az egyiket lopás gyanújával, a másikat azért, mert kitört rajta az elmebaj. Ám természetesnek mondhatjuk az ügy további menetét, vagyis azt, hogy a fantázia világában zajlott le. Akár a rutin miatt, akár a bürokrácia adminisztratív hibájából a két külön akta a kétértelműség, az ambivalencia, a megduplázás vagy a megfelezés bélyegét sütötte rá az ügyre; s ezzel eleve eldőlt, hogy az író ad neki nevet – majd formát –, aki a kor valóságban, a kor életében föllelte azokat az eseteket, amelyek emlékeztetnek vagy hasonlítanak a szóban forgó ügyre. A pirandellói eseteket. (…) A collegnói amnéziás kifejezés ma is él az olasz nyelvhasználatban, bár az ügy valósághoz hű emléke nem maradt fenn; honfitársaim tréfásan mondják magukra és másokra, ha elfelejtenek valamit vagy szórakozottak.”

Mutass kevesebbet