Az ember és a kozmosz

Ez a kozmológiai antropológiai kézikönyv; azok számára készült, akiket érdekel, hogyan értelmezi a kozmosszal foglalkozó filozófiai tudomány az emberi lét megjelenését, fönnmaradását és sikerét. Mint filozófiai tudomány – az ész természetes fényénél kutat és ennyiben különbözik a teológiai természet-értelmezéstől, amelyet a kinyilatkoztatás és a hit megvalósította értelem vezérel. A könyv bevezető részében a szerző név szerint, tárgyilag és transzcendentális módszerrel meghatározza a kozmológiai antropológia fogalmát. Ezután részletesen feldolgozza a megismerésben jelentkező anyagi lét problematikáját (az anyag az empirikus reflexióban; az anyag fenomenológiája; az anyag végső lehetőségi feltétele), továbbá külön-külön fejezetet szentel az élő anyagi létre, az állati létrendre, valamint az önmagára és a kozmosz egészére reflektáló ember gazdag témakörének. Bevezetés részlet: A KOZMOLÓGIAI ANTROPOLÓGIA FOGALMA A filozófiai antropológia az ember önértelmezése. A kozmológiai antropológia ennek az önértelmezésnek az a területe, amely a kozmosz, a természet felől magyarázza az embert. 1. Név szerinti meghatározás A kozmológia kifejezés a görög koszmosz és logosz szavak összetételéből származik. A koszmosz szó eredetileg művészi rendet, harmóniát és a nők ékességét jelentette. A világmindenség rendjét és titkait ámulattal szemlélő görög bölcsek az isteni titok áthatotta természetet mondották kozmosznak. Tudomásunk szerint először Thalész (t i. e. 546) nevezte így a szép világmindenséget. E szóhasználatnak világnézeti jelentősége is van: ha ugyanis a világ kozmosz, és nem khaosz (rendezetlenség, összevisszaság), akkor kézenfekvő, hogy valamiféle isteni elv irányítja. A kozmosz szóval nagyjából egyenértékű a görög phüszisz (természet) és a latin natura kifejezés, mert ezek is az isteni irányítás alatt álló és célirányosan kibontakozó világot jelentik. A logosz (értelem, alap, tudomány stb.) a kozmosz rendjének alapját és magyarázatát kereső filozófiai vizsgálódást jelöli. Jóllehet a kozmológia elnevezést csak Chr. Wolff (1679-1754) használta először a természet rejtélyeit kutató filozófiai tudomány jelölésére, a kozmológia olyan idős, mint a görög filozófia. A görögök a filozófiának ezt az irányát phüszika-nak (fizika, természettan), a latin műveltségű gondolkodók pedig philosophia naturalis-nak (természetbölcselet) nevezték. Az antropológia elnevezés a görög anthróposz (ember) és logosz (tudomány) szavak összekapcsolásából adódik. A kozmosz és az ember szerves egybetartozását az európai gondolkodás történetében először a görögök ismerték fel. Ők a kozmológiai kérdéseket az ember szempontjából és az emberi lét értelmezése céljából tárgyalták. Démokritosz (460-370) az embert mikrokozmosznak, kis világnak nevezte (Diels, 68 B 34). A kozmosz az ember testének „meghosszabbodása" (makrokozmosz), és az ember kis világában a nagy világmindenség élete lüktet.

Mutass kevesebbet