Az ember fia

Ludwig Emil. Az ember fia. Budapest. Dante kiadás. Hornyánszky Viktor R.-T. 214 p. 15 Rembrandt rajzzal. Fordította Benedek Marcell. // Világszerte ismeretes az, amit törzsemnek történetéből itt elbeszélek; Jézus életét a felvilágosodás kora óta, sőt már régebben is igyekeznek tisztán történeti módon megírni. Képét megfesteni nehéz dolog. Olyan ember ábrázolásáról van szó, akiről harmincadik esztendejéig jóformán semmit sem tudunk, még vonásait, a szív tükreit sem ismerjük, azután pedig a kora halálát megelőző két esztendőről csupa ellentmondó adatunk van. Mert a négy egyedüli hiteles irat, a négy evangélium, ellentmond egymásnak és néhány nemkeresztény forrás is keresztezi; tehát válogatni kell még ebből a gyér anyagból is, amely az ismétléseket nem számítva, alig ötven nyomtatott oldalra terjed. Ehhez járul az időrend zavarossága, ami miatt minden évszázadban panaszkodtak. Csak a kezdet és a vég áll szilárdan, a keresztelés és a pör; közben rendezetlen minden. „Az evangéliumok nem tartanak rendet" - írja Luther, „s ez nem is igen fontos: ha a szentírásról vitatkozás támad s nem lehet kiegyenlíteni, hagyjunk békét az egésznek." Majdnem minden ellentmondásnak az elbeszélések összevisszasága az oka; de ha ezeket lélektanilag elrendezzük, logikussá válik minden.

Mutass kevesebbet