Az ember reménye (aláírt)

A szerző műve öt ciklusból áll. A kötet – mint híd a pilléreken – e ciklusokon nyugszik. Az első ciklus a szó, a nyelv, a kifejezés erejét és a szellem felelősségét veszi számba. A második és az ötödik ciklus között feszül az az ív, amit s kisebb-nagyobb tanulmányok alkotnak, s tartalmilag az ószövetségi kezdetektől az újszövetségi kifejletig, az egyház életéig, a mai hívő mindennapjáig húzódik. Az utolsó ciklus tárcái és novellái fényt villantanak a keresztény ember alakjára. A szerző eleven, érzékletes nyelven mondja el éles és mély megfigyeléseit. Egyaránt fontosnak tartja a látványt és azt, ami a látvány mögött rejlik; a vallás eseményeit, és amit az események megsejtetnek. Nemcsak kinyilvánítja, hanem meg is vallja hitét, tanúsító forrósággal, félreérthetetlenül a Léleknek tulajdonítva minden szentet, vonzót és szellemit. Eszközei irodalmiak: pontos szóválasztása, hasonlatai, helyenként költői lendülete. Szóhasználata az író egyetemes felelősségét jelzi: nemcsak hittestvéreihez szól, hanem mindenkihez, akit a Jézus Krisztusban fölfedezett emberi egység érdekel, az ember és a hívő sorsa, terhei és bűnei nyugtalanítanak, a szív és a szellem szeretetszomja örömre hangol.

Mutass kevesebbet