Az emberi butaság kultúrtörténete

Ráth-Végh István. Az emberi butaság kultúrtörténete. [Budapest], [1938]. Cserépfalvi (Pápai Ernő műintézete). 206, [2] p. A címkép Thomas Murner Narrenbeschwörung című munkájából való. Tűzött papír. / Mint a könyv címéből is kitűnik, a szerző nem nyúlt a politikai történet adattárához. A kultúrtörténet kevéssé ismert területeiről válogatta össze a legjellemzőbb és legszínesebb kultúrképeket annak a szemléltetésére, minő csodálatos módon mondott néha csődöt a józan emberi ész. Anyagát azzal a játékos kedvvel dogozza fel, amelyre Erasmus mutatott példát a Balgaság Dicséretében. A könyv mindenki számára készült. Élvezetet akar nyújtani a szórakozást kereső olvasónak, adatokat a művelődéstörténeti kutatónak. A derűvel nem fér össze az epés, komor társadalomkritika s így a könyvet bárki kezébe veheti, akármilyen világszemléletet követ is. Felidézi az aranyláz hajdani álomképeit s elvezet az aranyfogú fiú gyermekes meséjétől kezdve, az aranypatika bolond különlegességein át az El Dorado aranykupolái felé törő kalandorcsapatokig. Betekint az abszolút uralkodók udvarának hamis fényű világába; feltárja a spanyol etikettnek s a versaillesi udvar komikumba fulladó nagyzásának részleteit. Hogyan kelt fel és hogyan ebédelt a napkirály? Hogyan etették a halott királyt helyettesítő viaszbabát?

Mutass kevesebbet