Az emlékezés szeretete

Bálint ​Péter a kortárs magyar szép- és értekező próza egyedülálló alakja. Mind tematikus érdeklődése, mind stílusbeli jellemzői okán releváns az író, nagy műveltségű literátor különlegességéről beszélni. Eddig megjelent három regényében, illetve fiktív naplójában egy európai kontextusban elhelyezhető és funkcionáló lokális toposz, azaz a nagy múltú, református város, Debrecen és annak szellemisége az egyik legfőbb, regénypoétikai szintre emelt szövegszervező erő. Bálint Péter esszébetétekkel átszőtt, érzelmileg felfokozott prózát művel, mely rendkívül színes, a közel- s régmúlt emlékképeivel és a történelmi emlékezet által továbbörökített elemekkel tarkított nagy narratívát alkot. Az egészben-látás és -láttatás Bálintnál megint csak egyedi vonásként jellemezhető a kortárs prózaírók körében, őt mintha kevésbé érintették volna meg a regényvilág egységesen felépíthető, hagyományos módját illető kételyek. Négy kötetnyi esszéjében, tanulmányában is a kettős: egyszerre európai és lokális meghatározottságú érdeklődés motiválja. Mindezen szempontok miatt is érdekes és érdemes munkának ígérkezett egy róla szóló, munkáit mérlegelő recepció-gyűjtemény kiadása. A jelen kötetbe rendezett írások sokszempontú és különböző mélységélességű vizsgálódásai is azt mutatják, hogy Bálint Péter prózája és esszéisztikája méltó kihívást jelent a lezárhatatlan, örök újra éhes befogadás számára.

Mutass kevesebbet