Az én kortársaim I-II.

Több mint huszonöt éve taposom a t. Ház szőnyegeit. Sokat láttam, sokat átéltem, sok millió forintot megszavaztam. E hosszú korszak szereplő politikusait személyesen ismertem, sőt barátságban voltam sokakkal; láttam őket kívülről és belülről. Szemeim előtt nőttek meg némelyek és zsugorodtak össze mások. Mondhatom, több illúziót vesztettem ez idő alatt mint hajat, pedig ugyancsak dús hajam volt és most ritka. De nincs ezen mit sopánkodni. A hegyek végre is csak messziről kékek, közelről nem kékek, sőt nem is hegyek, s ha nem olyannak látom ma a parlamentet, mint ezelőtt húsz évvel, ez se azt jelenti, hogy egyszer én is csalódtam, hanem azt, hogy kétszer csalódtam. Mert ha nem olyan a parlament, amilyennek akkor láttam, bizonyára olyan sem, amilyennek most látom. A hangulatok és optikai törvények játéka az egész... Eredj távolabb a hegyektől és megint kékek lesznek! Mióta köztük tanyázom, leírtam a napi sajtóban egy-egy szituácziót, vagy egy alakot, aki szerepel vagy aki eltűnik. Természetesen a magam osztályozása szerint. A Diäten-Classis-ok nem alterálnak, csak az érdekes emberen vonzanak, akik típusok és nem az exczellencziás urak, akik esetleg jelentéktelen individuumok.

Mutass kevesebbet