Az énkép kialakulása és fejlődése

Mi, felnőttek természetesnek vesszük, hogy nemcsak a világról vagyunk viszonylag jól tájékozottak, hanem magunkról is. Nemcsak azt tudjuk, hogy mit látunk vagy mit csinálunk, hanem - minden önmegfigyelés nélkül - közvetlenül tudjuk, hogy amit látunk, azt mi látjuk, amit cselekszünk, azt mi csináljuk. Benne élünk, a világban, sőt részei vagyunk a világnak, mégis szembesítjük azt magunkkal, elkülönítjük magunktól a világot és a másik embert, éntudatunk van. Ugyanakkor egy-egy közösség - család, egyesület, munkacsoport, nemzet - tagjának tudjuk magunkat, és az én elkülönültsége ellenére szolidárisak vagyunk egy-egy közösség tagjaival, bizonyos vonatkozásban azonosítjuk magunkat velük, és ezt mint "mi" -élményt éljük át. Személyiség tulajdonságaink alapján értékeljük magunkat, és összehasonlítással értékelünk vagy elítélünk másokat. Vannak ismereteink testünk, erőnk, magatartásunk, értelmi képességeink vagy egyéb személyiség tulajdonságaink jellegéről, és ezt mások rólunk alkotott véleményével, értékelésével egybeveteve, kialakul az énképünk, mint ahogyan mások személyiségéről is képet alkotunk.

Mutass kevesebbet