Az érdekek és a szenvedélyek

Albert HIrschman, a hagyományos közgazdaságtan kritikusaként világhírűvé lett tudós 1977-ben megjelent kötete, amely mára az eszmetörténeti irodalom klasszikus műve lett, megmutatja, hogy a kapitalizmus vagy korabeli megnevezéssel a "kereskedelmi társadalmi felemelkedését összetett ideológiai átalakulás kísérte. Rekonstruálva a 17-18. századi vitákat, a könyv megvilágítja, hogyan lett a kapzsiság bűne, az anyagi érdekek hajszolása pozitív erővé, az erőszakos és romboló emberi szenvedélyeket fékentartó és korlátozó tényezővé. A koramodern politikai gondolkodók (közöttük Montesquieu, Sir James Steuart, Adam Smith) az érdekeket követő kereskedelmi társadalom diadalától kiszámíthatóbb, békésebb és civilizáltabb politikai világ kibontakozását várták szemben a dicsőségvágy és a vallási türelmetlenség szenvedélyei által lángra lobbantott dinasztikus és polgárháborúk véres korszakával. A koramodern politikai eszmetörténet folyamatosságát hangsúlyozva, Hirschman meggyőzően érvel a kapitalizmus megjelenését radikális törésként ábrázoló marxi, illetve weberi tézis ellen. Paradox módon számos modern teoretikus szemében éppen az emberi szenvedélyek elnyomása, az anyagi érdekek által egydimenzióssá redukált lét vált később a kapitalizmus egyik legtöbbször kárhoztatott vonásává. Hirschman világos és élvezetes stílusú esszéjét minden történeti érdeklődésű társadalomkutatónak és egyetemistának ajánlom, minden érdeklődő olvasónak, aki politika és gazdaság viszonyáról nem éri be aktuális közhelyekkel, hanem arra is kíváncsi, hogyan alakultak ki azok az érvelésmódok, amelyek meghatározók voltak a modern világ születésében, a kapitalizmus győzelmében. Madarász Aladár

Mutass kevesebbet