Az Erdővidéki Református Egyházmegye templomai

Erdővidék - beszélő név. A nyugalmat és békességet, a csendet hordozza magában, a természet oltalmát. Kriza Jánost okkal ragadta meg a táj egyszerűsége varázsával: „Erdővidék az én hazám, /.../ Zöld erdő zúgását, / Vadgalamb szólását / Majd meghallom esmég. A református templomokat újra bebarangolva örömmel tapasztaltam az itt élő emberek értékmegőrző törekvéseit. Hiszen a gondoskodásról beszéltek a templomfalak, a hitről tanúskodtak a padokon levő zsoltárok. Olyan bensőséges hangulatot, Isten nagy jóságát tükrözi valamennyi református templom hófehér falaival, az oltalmazóként fölé boruló kék, tiszta égbolttal, hogy szinte már ennyi elegendő a lelki felfrissüléshez. A vándor, ha megpihenésre vágyik, beül imádkozni a székelykapus templomok egyikébe, ahol a fohász és maga a hely teljes lelki felszabadulást nyújt, hisz a szentség erejével hat minden itt megőrzött örökség... Benedek Elek apó „vidékeként" ismertem meg én e tájat. Ember és táj kötődését tükrözik áhítattal tele sorai: „Testem, lelkem hogyha fáradt, / Ide jönni érzek vágyat, /...// Óh, áldott föld, szent sírhalom, / Szálljon reád csend, nyugalom, / S hogyha pályám megfutottam / Én is itten nyugodhassam."

Mutass kevesebbet