Az erőd bevétele

„ ​A katona mint irodalmi hős kétségtelenül egyidős magával az irodalommal…” – írta egyik levelében Lev Tolsztoj, s ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá: alig-alig akad – különösen az utóbbi másfél száz esztendő során – olyan rangos prózaíró, aki a katonai tematikából – így vagy amúgy – ne merített volna. Alighanem Stendhallal indul az a folyamat, amely a napóleoni háborúk hatására a katonát modern értelemben vett irodalmi hőssé avatja, s úgyszintén Stendhallal a háborúnak egy olyan minőségileg újfajta ábrázolása, amelyet jó maga a Pármai kolostor híres csataleírásában, a waterlooi ütközet mintegy „alulnézeti” bemutatásában valósított meg, s amelyet a maga nemében senki se szárnyalt, nem is szárnyalhatott túl azóta sem. A napóleoni háborúkkal a katona mindenesetre társadalmilag igen pontosan meghatározott hősként vonult be a prózairodalom – a regény és az elbeszélés világába, s ettől kezdve a legjelentősebb irodalmi hősök közé tartozik – s korántsem csak a háborúk, hanem a békeidők termésében is. Ez a nagyszabású válogatás, amely a világirodalom legjobb katonaelbeszéléseit gyűjti össze, egyedülálló vállalkozás a magyar könyvkiadásban. A Balzactól Bertolt Brecthig ívelő antológia a napóleoni háborúk korától 1945-ig százötven év katonai témájú novelláiból és elbeszéléseiből ötvenhetet nyújt át az olvasónak, megannyi klasszikus rangú halhatatlan remekművet és kimagasló alkotást, e novellák révén kirajzolván mellesleg másfél évszázad európai és amerikai történelmének meghatározó erővonalait is.

Mutass kevesebbet