Az esztendő néprajza

Bálint Sándor. Az esztendő néprajza. Budapest, 1942. Magyar Szemle Társaság (Antiqua Rt.). 79 p. Ragasztott papír. (Kincsestár). // Ennek a kis műnek az a feladata, hogy megrajzolja: hogyan telik el népünk esztendeje. A megadott keretek között jellemzésünkben csak tipikus ábrázolásra törekszünk. Általában nem terjeszkedhetünk ki a helyi érdekességek, történeti előzmények, földrajzi és etnikai összefüggések vizsgálatára. Már elöljáróban is hangsúlyozhatjuk, hogy népünknél az esztendő nem csupán egymásra következő napok szürke sorozata, amilyennek a városiaknál látjuk. Az ünnepek és köznapok eredeti jelentése és hivatása még most is elevenen él benne. A népnél a2 ünnepek még nem a benső, magános áhítatnak és a visszavonulásnak alkalmai, hanem közösségi megnyilatkozások. A hétköznap feladatai is az évszakok szerint folyton változnak, szemben a városi ember foglalkozásának nyomasztó egyhangúságával. Az ünnepek megülésében valami különös gyakorlatiasság villan meg. Az ünnepek megszentelik, kultikus keretbe foglalják az emberi élet és munka időszerű követelményeit és megnyilatkozásait. Ez és az évszakok ritmikusan visszatérő munkája népünknél az esztendő átélésének valami jellegzetes, ünnepélyes hangsúlyozást ad.

Mutass kevesebbet