Az Eucharistia: áldozat, eledel, útravaló

"Az Oltáriszentséget jó kegyelemnek (Eucharistiának) nevezzük. Euxapiotía görög szótól, mi annyit tesz mint jó kegyelem vagy hálaadás egyrészt azért, mert magát Krisztust a kegyelmek teljességét foglalja magában, másrészt azért, mivel létesítése közben hálákat adunk". A jó kegyelemért való hálaadás e kis könyv tartalma. Az eucharisztikus Krisztus, a magát a kenyér színe alatt megalázó Isten-ember a lelkek országának történetébe illeszkedik bele, hogy mint áldozat, étel és útravaló a megváltás emlékét fenntartsa, megújítsa, ápolja mindazokban, kik szentmisét hallgatnak, kik az Úr asztalához járulnak, kik az örökkévalóság útjára készülnek. E kis történetek, nem a képzelgés világából valók, nem mesék, nem legendák: a való élet szülte őket: a természetfölötti élet történeti megnyilatkozásai a természetes életben. Csak az fogja kétségbe vonni e valóságok hitelességét, ki már eleve kétségbe vonja Jézus szavait: "Az én testem bizonnyal étel, az én vérem bizonnyal ital" (Ján. 6. 56.). E kis történeti tények valutáris értéke nagyon lecsúszna, ha csak arra szolgálnának, hogy egy üres, fölösleges óránkat e történetek olvasásával agyonüssük. Minden egyes történet erkölcsi útmutató az eucharisztikus Krisztus felé; minden egyes történet mérföldkő az Úr vacsorája és a Kálvária keresztje között. Minden egyes mérföldkőnél, minden egyes történet végénél álljunk meg egy kissé s kérdezzük önmagunktól: "És én? ... és én?"

Mutass kevesebbet