Az ezeréves Szőreg (dedikált)

Annak idején a politika ütött el attól, hogy falumnak, amelyben 1933 óta élek, Szőregnek történeti monográfiáját szerkeszthessem. Az 1977-ben megjelent, gyöngén sikerült munkát bíráló dolgozatom közzétételét sem akarták engedni, de tilalmukat Kállay István (1931-1998) segítségével sikerült kijátszanom; egy részének megjelentetését ő vállalata a szerkesztésében megjelenő levéltári Szemlében. Nagy elégtétel számomra, hogy életem vége felé módom nyílt több mint fél évszázad alatt született írásaim betakarítására. Tóth Csabának és Demcsák Zoltánnak hála, amit Szőregről valaha írtam, szintén egy kötetbe gyűjthettem. A korábbiak főként a Délmagyarországban, az újabbak zömmel a Szőregélőben jelentek meg. Talán nem hiú reményem, hogy az érdeklődő mai olvasó így együtt, később pedig az utókor is megmentette ismereteket, hasznosítható tanulságokat merít belőlük. A globalizáció lekerülhetetlen folyamat: előnyei (pl. hogy a világhálóval a glóbus szőlőszemmé zsugorodott) vitathatatlanok. Veszélyei is vannak: az uniformizálódás, elszürkülés, a magyar és táji sajátosságok elsorvadása, a nemzeti és a helyi öntudat értékének kiveszése. Ezeket csak a történelmi és művelődési hagyományok tudatosan vállalt ápolásával tudjuk ellensúlyozni. Írásaimmal ezt szolgálom, mióta nevem nyomtatásban megjelent. Az évtizedek alatt, különféle helyeken, egy-egy időszerű alkalommal megjelent írásokban, így összegyűjtve, szükségszerűen akad ismétlés. Ezeket nézze el az olvasó. Hiszen csaknem minden alkalommal még az ismétlődő szövegrészekben is van valami új: új összefüggés, új adalék, új szempont. S a rómaiak is azt tartották: az ismétlés a tudás anyja. A szétszórtan megjelent írások - temetetlen holtak. Akkor számíthatnak maradandóságra, ha könyvben is egybe vannak gyűjtve, s a könyvtárak meg a könyvszerető emberek polcain évtizedekre, netán - ezzel áltatom magam - évszázadokra megőrződnek.

Mutass kevesebbet