Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Véleményem szerint a remény sugara tartja életben az ezredest és feleségét. Várja a levelet, mely nem csak a jólét biztosítását, hanem az elismerést is jelentené az addigi küzdelmei érdeméért. Nevezhetjük ezt a várakozását naivításnak vagy csak a korral járó rögeszmének is, mivel csekély oka maradt, amiért kitarthatna.
Meglátásom szerint nem csak az idősekre jellemző irracionális ragaszkodás vagy érzelmi kötődés miatt tart ki a kakas mellett, hanem a megszokottól való eltérés és a jövőbe vetett önáltató hit is szerepet játszik.
Az ezredes tudja legbelül az igazságot a levélről és a „barátjáról”, de jobbnak látja, ha nem tudatosítja magában mindezt.

Személyes vonatkoztatásom az ezredes úr lakókörnyezetének némely részei. Egyes részletek vagy jelenetek visszaröpítettek abba a gyermekkori halvány emlékekbe, melyekbenben az egyedül élt dédmamám házát látom.

Öszegzésképpen – már több Márquez kötet után – tökéletes indításnak vélem a szerző életművéhez.