Az idegbetegségek tankönyve

Előszó: Jelen munka minden újabb kiadásánál az volt a magától értetődő törekvésem, hogy az olvasónak magam és mások kutatásainak és tapasztalatainak legújabb eredményét nyújtsam és ezt összhangba hozzam azzal a követelménnyel, amit a tanítás feladata szab elém, de egyúttal a többletet az anyag megnövekedésével is lehetőleg szerény keretek között tartsam. Ezt a már magában véve nem könnyű feladatot az a körülmény is megnehezítette, hogy mindinkább eleget kellett tennem a szakkörökből származó olvasók növekvő táborának, akik előtt nem hallgathattam el véleményemet mindazon kérdésekben amelyeket korántsem tárgyaltam volna olyan kimerítően, ha a tankönyvem az eredeti alakjában csupán a tanuló és gyakorló orvos igényeit óhajtotta volna kielégíteni. Az a rövid idő, amelyen belül az ötödik kiadás elfogyott, azt látszik igazolni, hogy ennek a többszörös célkitűzésnek eleget tudtam tenni, így a jelen kiadásban is ugyanezeket az elveket követem. Ezek a szempontok a könyv minden részében érvényre jutottak, de különösen a környéki idegek bántalmairól, a sclerosis multiplex-ről, a járványos poliomyelitis és encephalitis-ről, az agydaganatokról, az agyrázkódásról, hypophysis-es tünetcsoportról, epilepsiáról és a baleseti neurosis-ról szóló fejezetekben. A kiadó előzékeny és köszönetre méltó módon járult hozzá, hogy az ábrákat is jelentékenyen megújíthattam. A teljesen új ábráktól eltekintve 65 képet jobbakkal cseréltettem ki. Azokban az esetekben, amelyeknél a régi fényképek technikai tökéletlenségük miatt új és tökéletes ábrák készítésére alkalmatlanoknak bizonyultak, Adolf Dressler egyetemi rajzoló úrral átrajzoltattam azokat, akik feladatának a legnagyobb megértéssel és kipróbált lelkiismeretességével tett eleget. Robert Bing

Mutass kevesebbet