Az idegenforgalom elmélete és gyakorlata

Dr. Gundel Endre: Az idegenforgalom elmélete és gyakorlata. Budapest, 1937. Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége. 150 + [2] p. A mű a hazai turizmusszakmai irodalom egyik alapköve, amely a maga korában úttörő módon próbált rendszert vinni az idegenforgalom akkoriban még kevésbé kutatott jelenségeibe. Gundel Endre nem összetévesztendő Gundel Károly gasztronómussal, bár ő is a legendás család tagja. A szerző célja az volt, hogy a rendkívül bonyolult idegenforgalmi folyamatokat tudományos alapossággal rendszerezze. Gundel Endre igyekezett új, szabatos kifejezéseket alkotni a terület szegényes szókincsének bővítésére, miközben magát az "idegenforgalom" kifejezést sem tartotta a legszerencsésebbnek. A könyvben megfogalmazott teoretikus alapvetések közül számos gondolat a mai napig érvényes, és alapját képezte a későbbi hazai idegenforgalmi felsőoktatásnak. Előszó: "Az emberiség kultúréletének falán egyik megnyilvánulása sem annyira összetett, mint az idegenforgalom, amely valamennyi más életjelenséggel többé-kevésbbé szoros kapcsolatban van. Ennek a kis munkámnak az a célja, hogy az idegenforgalom csak újabban méltatott jelenségeinek rendkívül bonyolult összetételébe rendszert vigyen. Ahol az idegenforgalom szaktudományának szegény szókincse a fogalmak megjelölését csak hosszú körülírással tette lehetővé, ott igyekeztem új kifejezéseket alkalmazni, de tartózkodtam erőszakolt új szavak alkotásától. Magának az alapjelenségnek kifejezése, az „idegenforgalom" sem szerencsés megjelölés, de ma már annyira átment a közhasználatba - a hasonló, nem kevésbbé szerencsés, német kifejezés nyomán -, hogy azon változtatni ma már aligha lehet. A másik megjelölést, amely az angol, francia, olasz és más nyelvek internationalis kifejezésével „turizmus"-nak nevezi a jelenséget, nem használom, mert az a magyar nyelvben inkább csak egy sportág - a hegymászás - megjelölésére van fenntartva." (Idegenforgalmi Könyvtár.) Fűzve.

Mutass kevesebbet