Az irracionalitás problémája a XVIII. századi esztétikában és logikában

Alfred Baeumler 1887-ben született az Osztrák-Magyar Monarhia Neustadt an der Tafelfichte nevű helységében. Szülei 1896-ban Nürnbergbe költöztek, Baeumler itt érettségizett, majd Münchenben, Bonnban és Berlinben tanult előbb művészettörténetet Wölfflintől, majd filozófiát és esztétikát Külpétől és Dessoirtól. 1914-ben védte meg Az általánosérvényűség problémája Kant esztétikájában című doktori értekezését. Az első világháborús katonai tapasztalatait, gondolatait 1918 decembere és 1920 ősze között egy 500 gépelt oldalas kéziratban próbálta formába rendezni, melynek első része 1923-ban könyv formájában is megjelent. (Az ítélőerő kanti kritikájának története és rendszere. I. kötet. Az irracionalitás problémája a XVIII. századi esztétikában és logikában) Az ugyancsak kész, de a szerző elégedetlensége miatt visszatartott második kötet gépirata 1945 nyarán, Berlinben lángok martaléka lett. Kommunista pártaktivisták égették el, akik talán nem is tudták, hogy mélyen szimbolikus, amit tesznek, hiszen 1933-ban Baeumler fasiszta pártmunkásként mondott beszédet a berlini Opernplatzon rendezett könyvégetésen. "A betűk azonban szállnak a levegőben." A háromévi internálótábor után nácítlanított, 1968-ban bekövetkezett haláláig visszavonultan élő Baeumler néhány korábbi műve csak 1952-től jelenhetett meg újra. Az 1923-as munka utánnyomása a szerző utószavával és az eredeti főcím elhagyásával 1967-ben. Az Irracionalista-könyv azóta a XVIII. századi filozófia- és esztétikatörténet paradigmatikus művévé vált: gyakran azok is hivatkoznak rá, akik nem olvasták, akik pedig olvasták nem mindig hivatkoznak rá. A német utánnyomások és a francia fordítás után immár magyarul is tanulmányozhatják az érdeklődők.

Mutass kevesebbet