Az ismeretlen vándorai

A Föld felfedezésének történetéről sok könyv jelent meg. Az egyik lexikonszerűen, szárazon közli az adatokat, a felfedezések mozzanatait, a másik egy-egy felfedező, nagy utazó életét mutatja be részletesen, regényes feldolgozásban. E könyv a felfedező tetteit, eredményeit vagy kudarcait igyekszik ismertetni, de a tettek mögött szerényen meghúzódó ember portréját is megpróbálja néhány vonással felvázolni. A történetek izgalmasak, akárcsak a krimi, azzal a különbséggel, hogy itt nem költött, elképzelt események, fordulatok csigázzák fel az ember érdeklődését, hanem a valóság, az ismeretlen elérése, megismerése, a közben átélt kalandok bilincselik le az olvasót. Elindul a felfedező hajója a nyílt óceán hullámzó, végeláthatatlan víztömegén, a napok múlnak, senki sem tudja mikor és hol érnek partot. - Nekivág a kutató kísérőivel az őserdő sötétzöld homályos világának és nem tudja hová jutnak, milyen veszedelmesen lelkesednek rájuk a magas bozótban, az óriásfák liánnal átszőtt sűrűségében. A felfedezéseknek ezt a különleges atmoszféráját igyekszik a könyv közelebb hozni az olvasóhoz. A Föld megismerése Európából indult, hisz a rómaiak az akkor ismert világ Földközi-tenger körüli területét meghódították. A középkor Európáját a keleti főszerkesztők, drágakövektől, aranytól való elzárása vezette Afrika és megkerülésével az indiai tengeri út felfedezésére, Amerikai eléréséére. Afrika és Ausztrália belsejének feltárása csak a XIX. században indult meg. A XX. század pedig a sarkvidékek meghódításának kora. Ezzel nem zárult le a Földünk megismerésére irányuló küzdelem. Ma már a világűrből igyekszik az ember a Földet alaposabban megismerni. Ez azonban már egészen más feladatot jelent. A felfedezőket más és más motívumok, más és más érdekek vezették, vonzották az ismeretlen tengerekre és szárazföldekre. A normannok kirabolták az európai partvidék lakóit, megtámadták a szigeteket, így fedeztek fel újabb tengereket, szigeteket, szárazföldeket. A középkor nagy felfedezője, Marco Polo kereskedőként indult útjára, így jutott el Kínába és hajózta körül Ázsia keleti és déli partjait. A genovai börtönben tollba mondott könyve lett az elindítója a "nagy felfedezéseknek". Tengerész Henrik nem tudta, de hitte, hogy Afrikát, a "nagy homoksivatagot" délen meg lehet kerülni és hajóval el lehet jutni a kincses Indiába és az aranynál is drágább fűszerek országába. A kincsek, a fűszerek megszerzésére szervezte az expedíciókat megszállott állhatatossággal, amíg - már a király halála után - Vasco de Gama valóban eljutott Indiába. A Föld gömb alakú, hitte, de biztosan nem tudta Kolumbusz, tehát nyugat felé is el lehet jutni a "Fűszer-szigetekre". Így fedezte fel Amerikát. Orellana El Doradóba, az "Anyaországba" akart eljutni, ezért otthagyta Pizzaro csapatait és nekivágott az ismeretlen óriásfolyamnak, a "zöld pokolnak", és annyi aranyat ígért katonáinak, hogy ha két kézzel szórják a pénzt, akkor is gazdagok maradnak. El Doradót nem találták meg, de felfedezték a világ legnagyobb folyóját, az Amazonast. A kontinensek belsejének kutatásában a megszállottak vállaltak szerepet, pl. Livingstone, Magyar László. Máskor a hír, a dicsőség elérése (Stanley) vezették az utazókat. Teleki Sámuel vadászni indult Afrikába és felfedezte a Rudolf-tavat, a Stefánia-tavat és a Teleki-vulkánt. - A sarkvidékek jeges világába gyakran a rekord, az elsőség vonzotta a megszállott, kitartó, még a halált is vállaló felfedezőket. Az indítékok mellett a könyv ha röviden is, de igyekszik felvázolni a kutató, felfedező egyéni jellemvonásait is. Ezek a felfedezők, utazók olyan emberek, akik akaratuk megvalósításában, kitűzött céljuk elérésében példát mutattak az emberiségnek. A mai kor embere is tanulhat tőlük, mert olyan tetteket hajtottak végre, olyan kutatásokat indítottak el vagy fejeztek be, amelyek a Föld, az emberiség mai életére is kihatnak.

Mutass kevesebbet