Az Isten, a Sátán és a Muzsik

Ez ​az írás úgy született, ahogy a folyók, melyek sok-sok kis érből, csermelyből, búvópatakból nőnek eggyé. A tétova csermelyeket a természet tereli közös mederbe, a vadvizeknek az ember szab gátat. Az ősi regéket mesemondók, igricek, lantosok adják tovább „szájról szájra”, s idővel a költők öntik végleges formákba őket. A szabályos partok közt méltóságosan hömpölygő árban, a versek, hősköltemények mértékes soraiban ott kavarog, fortyog, lüktet miden forrás színe, íze, zenéje, csak mi már nem figyelünk fel rájuk külön. A mai ember, a mai olvasó gyerek a szabályos folyók és a művészi formába öntött szavak között él. És lám, egyszer csak kezébe kap egy könyvet, melyben az érhez, a csermelyhez, búvárpatakhoz hasonló, gyorsan suhanó, egymás után felbukkanó, eltűnő történeteket talál. Ez az ősforrás. A keleti szlávok, fehéroroszok, ukránok valamikor a régi időkben pogányok voltak. Furcsa hiedelmek, babonák közt éltek. Aztán áttértek a keresztény hitre. De képzeletünkben a pogány hiedelmek, a megmagyarázhatatlan babonák nem maradtak, régi és újabb történetek elmondására, egymás közti suttogására késztették őket. Az embert legjobban az érdekli, hogyan is lett a világ, mitől é benne egymás mellett a jó és a gonosz. Ez a könyv erről is szól, az Isten és a Sátán felesben teremtett világról, az Isten körül csetlő-botló, jó szándékú szentekről és a néphitben élő boszorkányokról, garabonciásokról.

Mutass kevesebbet