Az iszlám rövid története

Egy-egy ​vallásos hagyományoknak a külső szemlélő előtt megjelenő történelme gyakran meglehetősen távolinak tűnik a hit képviselte raison d'etre-től. Az igazság keresése belső utazás, mely sokkal inkább lelki, mintsem politikai dráma, ahol a figyelem középpontjában elsősorban a szertartások, a hitelvek, az elmélyülés módszerei, a szívben rejlő titkok kifürkészése áll, nem pedig a külvilág történéseinek hangos csinnadrattája. Való igaz, hogy a vallásos hagyományok nem csak az emberi lelkekben élnek. A vallási vezetők gyakran kénytelenek szembenézni a laikus világ kihívásaival, s nem ritka, hogy ebben a viaskodásban még örömüket is lelik. Harcolnak a más hitelveket vallókkal, aki már puszta létükkel is megkérdőjelezni látszanak, hogy ők az abszolút igazság egyedüli letéteményesei. Birkóznak saját hittestvéreikkel is, akik egy-egy alapigazságot másképp magyaráznak vagy bizonyos kérdésekben a szokványostól eltérő nézeteket vallanak. Gyakran megesik, hogy a papokat, rabbikat, imámokat vagy sámánokat ugyanolyan e világi vágyak hajtják, mint a hétköznapi politikusokat. Ezeket a jelenségeket azonban általában a szentként tisztelt események megcsúfolásaként szokás értékelni. A kicsinyes hatalmi harcoknak ugyanis vajmi kevés közük van az igazi vallásossághoz, hiszen valójában méltatlan módon megzavarják és megakadályozzák a befelé fordulást, a zajos külvilág nyüzsgésétől távol, láthatatlanul és csendben, nem hivatkozóan a kérdéseire válaszokat kereső ember spirituális utazását. A világban számos olyan vallási hagyomány létezik, ahol a szerzetesek és a misztika titkait fürkésző emberek hátat fordítanak az átlagos mindennapoknak, mert máskülönben a külvilág zaja és a hétköznapokból elősorjázó emberi történelem viaskodásai elvonnák figyelmüket a valódi lelki tapasztalásoktól. A hinduizmus a történelmet lényegtelennek, illékony és elhanyagolható valaminek tekinti. A görög filozófusok az igazán komoly gondolkodók számára érdektelennek tartott, kézzelfogható események mögött rejlő örök érvényű alapelvek titkait kutatták. A Szentírásban Jézus többször is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az ő országa nem e világból való, s az oda vezető utat a híveknek saját magukban kell keresniük Krisztus királyságának eljövetelét nem kísérik zajos politikai események, minden csendben történik majd, ahogy a mustármag is hangtalanul bomlik ki, hogy utat engedjen az új életnek. A modern nyugati világban nagy súlyt helyeztünk arra, hogy az államot és az egyházat elválasszuk egymástól. A szekularizációs törekvések gyökere a felvilágosodás gondolkodóinak munkásságában keresendő, akik így próbálták meg a hitet felszabadítani a rárakódott állami korrupció terhei alól, hogy valóban önmaga lehessen.

Mutass kevesebbet