Az Lándorfejírvár elveszésének oka e vót és így esött

Részlet a könyvből: Midőn László király látta vóna, hogy ő hadakozással és fegyverrel Magyarországot a török ellen meg nem oltalmazhatná, ő maga es nem arra való vóna, hogy hadakoznék, az magyari urak es kedig (kikkel ő semmit nem bírhat vala) nem az ország oltalmára viselnének gondot, hanem ki-ki mind az ő maga hasznát keresné, és egymást gyűlölséggel és háborúval kergetnék, és ezalatt a török naponkínt hatalmaznék, és az végvárakba mind Bosznába s mind Horvátországba és Tótország végébe sokat elvett vóna, kiket király csak költséggel sem tarthat vala az magabiratlanságtúl, gondolta azt magába, hogyő az törökkel frigyüt tegyen, és megbékéljék vele. Választja bé egynéhány rendbeli főkövetét Konstancinápolyba szultán Szelim császárhoz (amint annakelőtte az atyjához es, Pajazit császárhoz köldözött - amint Kis Horváth Jánost es köldte vót bé Pajazit császárhoz, ki a császártúl kérte vót meg Konstancinápolyban az Alamizsnás szent János testét, kit királynak hozott vót nagy kedven. Kin a király és mind a magyari urak igön öröltnek - és frigyet tartott vele), hogy ővele es azonképpen frigye lenne, és békesség lenne köztök.

Mutass kevesebbet