Az M0 Északi Duna-híd acél felszerkezeteinek megvalósítása

Előszó: Tisztelt Kollégáim! Kis országunkban, amit én kedvenc szófordulatommal gyakran nevezek a "nemek országának2, ismét - ha nem is könnyedén - eljutottunk egy új Duna-híd felavatásához. Könnyű volna persze a kibiceket hibáztatni, de valószínűleg nekünk, mérnököknek is többet kellene naponta a médiákban szerepelnünk, hogy elfogadottabb legyen az őszinte, megalapozott szakvélemény, mint a minden újat ellenzők kórusának naponta eregetett hír-léggömbjei. Aki - akár mint budapesti polgár, akár mint átutazó - naponta szenved a főváros és agglomerációjának közlekedési poklában, csak hálával gondolhat azokra, akik az 1993-as tervezési kezdet óta szívósan dolgoztak a híd megvalósításán. Az átlagosan 60 000 jármű áthaladása ugyanilyen mértékben csökkenti a budapesti belső hidak forgalmát, és létfontosságú lehet a Margit híd rekonstrukciós unkáinak elvégzéséhez is. Természetesen a hídfeljárók közelében élők zaj- és emissziós terhelése növekedni fog, de ezt műszaki megoldásokkal az előírt határértékek közé lehet szorítani. Bizonyos, hogy ezen értékek a reggelente például Budakalászig álló Szentendrei út szennyezettségi értékeit meg sem fogják közelíteni. Maga a Megyeri híd példája mutatja a két egymásra utalt szakma, az acélszerkezet- és vasbetonépítés együttműködésének gyümölcsét. Természetesen, mint az Acélszerkezeti Szövetség elnöke szívesebben láttam volna a mederhíd pilonjait is acélból, de meg kell hajoljunk a beruházók és tervezők sok szempontot mérlegelő döntése előtt. Büszkék lehetünk az e kiadványunkban sorra megjelenő tervező, gyártó, szerelő, hajózó, korrózióvédő kollégáinkra, akik az összességében mintegy 13 000 tonnányi acélszerkezetet tartalmazó hidakat megvalósították. Állítsuk példájukat utódaink elé, akik előtt még igen sok hídépítési feladat létezik hazánkban.

Mutass kevesebbet