Az ökölvívó

A regény központi figurája Aron Blank, az ő élettörténete bontakozik ki előttünk apránként, egy különös párbeszéd során, mely az elbeszélő hős és Aron között zajlik két hosszú éven át. Aron túléli a koncentrációs tábort, családja pusztulását, csupán egyik kisfia, Mark marad meg neki. Aronnak egyetlen célja van: úgy nevelni fel ezt a fiút, hogy ne legyen soha gyönge és kiszolgáltatott, hogy mindig meg tudja védeni magát azzal a fenyegetettséggel szemben, melynek, Aron szerint, nem vetett véget a háború befejezése sem. Miért nem sikerült valódi kapcsolatot kialakítania senkivel, sem a szerelemben, sem a barátságban? Aron meg van győződve arról, hogy életútja tökéletesen érthetetlen egy kívülálló számára: újra meg újra kitér az okokat, motivációkat firtató kérdések elől. Szaporodnak hát az ellentmondások, gyúlnek Aron múltjának fehér foltjai; s köztük nem is az a legfontosabb, hogy vér szerinti fia volt-e Mark, s valóban elesett-e Izraelben, a 67-es háború alatt. De a kitűnő írónak éppen ezek az ellentmondások, ezek a fehér foltok válnak legfőbb művészi eszközeivé, segítségükkel mutatja meg, hogy az egyszerű, határozott kérdésekre milyen rettenetesen bonyolult a válasz. Aron-e a felelős magányosságáért? Igen, és nem. Jurek Becker új regénye mélységesen humánus védőbeszéd Aron mellett, akinek kudarcát nem a rezignáció okozza, hanem a huszadik századi történelem lelkileg is megnyomorított áldozatának nagy fáradtsága.

Mutass kevesebbet