Az ókor nagyjai

Több mint kétezer esztendeje - i. e. 39 körül - adta ki M. Terentius Varro, a római köztársaság utolsó századának nagy polihisztora "Imagines" vagy "Hebdomades" című 15 könyvből álló művét. Ebben 700 híres ember, uralkodó, államférfi, hadvezér, költő, író, tudós és művész festett képmását lehetett látni magyarázó szöveg és egy-egy verses méltatás kíséretében. Ha feltételezzük is, hogy a miniatúrák még a legszebb példányokban sem lehettek olyan aprólékossággal festve, amilyent a portrék hitelességét és azonosságát vizsgáló ikonográfusok kívánni szokta, és ha biztosan tudhatjuk is, hogy a hírességek igen nagy részét csak a képzelet alapján ábrázolhatták, még akkor is reménytelen epekedéssel gondolunk az elveszett mű felbecsülhetetlen értékére. 700 híres ember képmása a görög-római világ történetének első - bár hosszabb- szakaszából, amely után még a római császárság csaknem fél évezrede következett! Hiszen ma, a modern tudomány nagy erőfeszítései után, sok-sok archeológus, filológus és művészettörténész kitartó munkájának eredményeként legfeljebb néhány száz azoknak a biztosan azonosítható képmásoknak a száma, amelyeket az egész ókor nagy embereiről ismerünk. Pedig a hírességek portréinak nagy számban való sokszorosítása még csak Varro ideje után kezdődött el - nem utolsósorban éppen az ő művének hatására -, és a császárkor első századaiban érte el tetőpontját. Ezek a sokszorosító portrék nem gyenge papiruszra vagy vékony bőrhártyára festett kis képek voltak, hanem többnyire márványból faragott szobrok, amelyek jól állták az idő hányattatásait, és elég jelentékeny számban maradtak fenn napjainkig. De mintha a sors szeszélye űzne tréfát a késői utódokkal: a többnyire feliratokkal ellátott márvány portrék nagy részénél vagy csak a fej, vagy csak a felirat maradt meg. Ha átlapozzuk az ókori portrékról szóló kiadványok vaskos kötetit, tömegével találjuk az "ismeretlen" nagyságok képeit, és nem kisebb számban a kérdőjeles meghatározásokat. A bizonytalan feltevéseket, az egymásnak ellentmondó szakértői véleményeket. Az ókori kultúra hallatlan gazdagságának tragikus pusztulása ezen a téren talán még súlyosabb, mint az irodalom vagy a művészet más tárgyú alkotásainak körében. Gondoljuk csak meg, hogy az említett néhány száz hiteles képmás túlnyomó többségét kitevő pénzérmék olyan uralkodókat is bőven ábrázolnak, akik nem tartoztak az igazi történelmi nagyságok sorába. Az ókori tudomány és irodalom legnagyobb alakjairól sokszor csak gyatra és igen késői képek maradtak fenn, amelyek felirattal azonosíthatók ugyan, de mint portrék semmitmondóak. Sejtelmünk sincs arról, milyen lehettek testi valóságukban az olyan szellemóriások, mint például a tudományban Arkhimédész, vagy a művészetben Lüszipposz, a költészetben Catullus vagy Ovidius, akiknek idejében pedig realisztikus portré-alkotás virágjában állt. Fogalmunk sincs olyan termékeny írók külsejéről, mint például Livius vagy Plutarkhozs, akiknek fennmaradt művei kötetek egész sorát teszik ki polcainkon...

Mutass kevesebbet