Az ókor története II.

Az Ókori egyetemes történeti jegyzetnek előttünk fekvő II. füzete az ókori Közelkelet világába vezet bennünket: Egyiptom, Mezopotámia, és a vele közvetlenül szomszédos területek, továbbá Szíria, Fönicia és Palesztína térségének történetét dolgozza fel egészen addig az időszakig - pontosabban: az i. e. VI. század második feléig - , amikor mindezek a területek az egész ókori Keletet egységes politikai keretbe foglaló óperzsa /Akhaimenida/ birodalom alkotórészeivé lettek. Az ókori Kelet távolabbi területei - Kisázsia, a Kaukázus vidéke /Urartu/, Irán, India és Kína ókori története a jegyzetnek jelenleg még megjelenésre váró második részében kerülnek majd tárgyalásra. Az ókori Közelkeletnek e jegyzetben ismertetett népei hozták létre a világtörténet legrégibb szervezett társadalmait és államait. A legkorábbi görög államok kialakulása idején, az i. e. XVI. században Egyiptom és Mezopotámia népei már csaknem másfélé évezredes, írásban is lerögzített történetre tekinthettek vissza, Róma megalapításának idején pedig mindezek a népek túl voltak már történelmüknek többévezredes alkotó, fejlődő, kezdeményező periódusán. Hosszú történelmük folyamán pedig ezek a népek nemcsak a társadalomszervezetnek és osztályállamnak legősibb /s a későbbi szervezetek számára sok szempontból példát mutató és mintául szolgáló/ formáit hozták létre, hanem olyan kulturális, tudományos, irodalmi és képzőművészeti értékeket is alkottak, amelyknek hatása érződik minden későbbi kor szellemi alkotásaiban is. Ez a sokrétű /és az ujabb kutatások nyomán egyre meggyőzőbben és sokoldalubban kibontakozó/ jelentőségük indokolja azt is, hogy a társadalmak fejlődését, gazdasági és politikai történetét az emberiség fejlődésében reálisan betöltött helyüknek megfelelő részletességgel és alapossággal tárgyaljuk.

Mutass kevesebbet