''Az öntudat újraébredése''

Az Öntudat ébredése 25 évvel ezelőtt jelent meg, s azóta mind az agyfejlődés, mind a magzati és a csecsemő-magatartás vizsgálata terén jelentős új eredmények születtek. Megérett az idő egy olyan kiadásra, amely újjáébresztheti a régit. Ebben az új változatban azt írtam a memória fejlődéséről, hogy csecsemőkortól egy-egy emlékkép számos ismétlődés során oly sokat változhat, annyi új konfigurációban jelenhet meg, hogy az eredeti végül előhívhatatlanná válik. Csak a nyomai maradnak meg. Ez azonban nem annyit jelent, hogy a hatása is megszűnt. A csecsemőkori emlékek valószínűleg egész életünkre hatást gyakorolnak, csak a teljes memóriamintázatot nem tudjuk előhívni. Nyomai azonban ott vannak egész sor megelevenedő emlék részleteiként, szinte elrejtve. Az Öntudat újraébredése is ezt a gondolatmenetet követi. A régebbi ismeretanyag nagy része teljes átalakításra szorult a 25 év alatt felhalmozódó új ismeretek alapján, amelyek nem kis része már gyakorlattá vált. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a régebbi adatok teljes mértékben elavultak. Sokuk éppen az új ismeretek kiindulópontja volt, míg mások, amelyek zsákutcába vagy tévútra vezettek, fontos figyelmeztetőül szolgálnak. A kutatásban majdnem minden az új módszereken múlik. Húsz évvel ezelőtt a klónozás, a génkönyvtárkészítés még csak küszöbön álló eljárásnak számított ma, a neuroembriológia nélkülözhetetlen módszere. A PET, a funkcionális MR, az eseménypotenciál is új távlatokat nyitott a különböző funkciók agyi lokalizációjának vizsgálata terén. A neurotranszmitterek kutatásának hatására valóságos biokémiai neuroanatómia és neurofiziológia alakult ki. Az agyműködés feltárása molekuláris és celluláris szinten „alulról" és a fent felsorolt agyi funkciók felől, „felülről" közelítve fokozatosan halad egymás felé. Igyekeztem fejezetről fejezetre ennek alapján felvázolni az idegrendszer néhány funkciójának kialakulását és szerepét. Az alulról és a felülről közelítés közvetlen érintkezése még valahol a távoli jövőben képzelhető el. A neurofarmakológia már ezt a távoli jövőt vetíti elénk olyan hatóanyagok formájában, amelyek molekuláris, celluláris szinten az agy különböző felső fokú működését befolyásolják az érzelem világától a mozgásszabályozásáig. A kutatás gyors üteme, az ENSZ Agykutatás Dekádja és a magas színvonalú népszerűsítés megkönnyítették a pszichológia, a neveléstudomány, a cognitiv tudományok, a nyelvészet, a szervezéstudomány, az informatika és más szakágazatok számára a közös nyelv keresését. Lehetséges, hogy a közös nyelv alapját majd épp az idegtudomány adja, mert a felsorolt szaktudományok egyre fokozottabban támaszkodnak az agykutatás eredményeire. A tudományos munka alapja a részletek objektív vizsgálata. Széttagolás nélkül nem lehet induktív irányú kutatást végezni. A nagyszabású deduktív összesítés sem nélkülözhető, de ennek az ideje még valószínűleg nem érkezett el. Addig a rendszerezést mindenkinek aszerint kell magában elvégezni, hogy mennyi ismeretet sikerült feldolgoznia.

Mutass kevesebbet