Az ördög alszik

Különös, ​az álom és valóság, a költészet és látomás világába, „a szép múlt idők virághullató őszébe” viszi olvasóit Krúdy Gyula híres novelláival – amelyeknek legszebb darabjait tartalmazza új kötetünk – ábrándvilágba, ahol titokzatos nők „piros karikákon hintáznak”, s a még titokzatosabb Szindbád és társai szinte egyszerre élik át a többszólamú időt; az életet és halált, az ifjúságot és öregséget, az elemeire nem bontható költői szépséget és a rusztikus örömöket. „Mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény – vallja maga az író a Szindbád ifjúsága elé írt Tájékoztatás-ban –, ha egyszer rózsaszínű trikóban játszhatott volna a magasban a trapézon! – ha orgonista lehetett volna a hercegi kastélyban! – ha gyóntatóatya a jezsuiták templomában! Keresett nőorvos Pesten vagy a nőneveldében fiatal tanár! Éjjeli lámpa a Sacré Coeurben vagy nagybetű az imádságban, amelyet a nők kedveseikért mondanak a ferencieknél! Ablaküveg, amelyen át csókot küldenek, szentképecske a párna alatt, selyemszalag a vállfűzőben és rejtegetett költő, akinek műveit fiatal nők titkos helyen olvassák.” Krúdy Gyula hősei nem cselekvő, hanem emlékező hősök, akiknek emlékeiben az asszociációk szabad csapongása egybemossa a tárgyi valóságot a hangulatok-teremtette fantáziavilággal; de nem is lehetnek cselekvő hősök, hiszen többnyire hajótöröttek, akik félmúltba süllyedő, ködös jelenükben valami sohanemvolt életforma boldogságát űzik, keresik reménytelen nosztalgiával. Magányos jelenség Krúdy nosztalgikusan édes prózája klasszikus irodalmunkban; a kései romantika és a modern impresszionizmus lágy lírába hajló különös világa, amely megteremtve a lírai novellatípust, sok mai prózatörekvést megelőzött.

Mutass kevesebbet