Az öreg

Száz éve született Landler Jenő, és már közel fél évszázada halott. Generációk nőttek fel azóta a forradalmi munkásmozgalomban, számukra az Öreg - így hívták őt harcostársai, munkatársai, tanítványai, barátai - történelmi figura csupán, akinek neve mellé kijár a "történelem jelentős személyisége", "a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa" név, de nem elevenedik fel előttük, nem elevenedhet fel a húsból-vérből való munkásvezető. A nagy darab, az életet, az embereket nagyon szerető, joviális, néha szinte Colas Breugnon-szerű férfi, máskor viszont szigorú, katonai fegyelmet követelő, minden lazaságot súlyosan elmarasztaló, felelősségteljes pártvezető alakja. Landler Jenőt sokan és nagyon szerették, éppen ezért születésének centenáriumát azzal véltük a legméltóbban megünnepelni, hogy felidézzük azok szavait, akik együtt harcoltak vele a Szociáldemokrata Pártban, társai voltak a régi küzdelmekben, tanítványai az osztályelnyomás elleni harcokban. Azoknak a szavát, akik még hallották beszélni munkástömegek előtt a nagygyűléseken, a Tanácsköztársaság idején a fronton. Hallgatták szemináriumait, látták örülni és mérgelődni. Kiket az emigrációban okos szóval irányított, készített fel a nehéz, illegális magyarországi munkára, akikkel nemegyszer vitatkozva, "csatározva" is a magyarországi forradalmi munkásmozgalom fejődését féltette.

Mutass kevesebbet