Az Öreg Tölgy meséje

Kedves Olvasó! Engedje meg, hogy néhány mondatban visszaemlékezzünk e csodás album - történetére. Jópár hónappal ezelőtt, mikor Mátrai Sándor elhozta hozzánk a fényképeket, amiket Pusztazámorról készített csak ámultunk. Leginkább azért, mert így összefoglalva látni e kis települést fantasztikus érzés volt. Sokan emlékszünk még rá, hogy akár csak húsz évvel ezelőtt, ha valaki megmutatta volna nekünk e fényképeket, hogy Pusztazámor ilyen lesz 2011-ben, biztos kinevetjük. Aztán íme, megszületett a csoda. Igaz persze az is, hogy nagyon sokaknak rengeteg munkája fekszik abban, hogy e csoda meg tudott valósulni. Az itt élők is sokszor természetesnek tekintik, hogy ennyi szépséggel vagyunk körülvéve. Van úgy, hogy elmegyünk mellette egyszer, kétszer, százszor és észre sem vesszük. Aztán jön valaki és felhívja rá a figyelmünket: nézd milyen csodálatos ott az a fa ... látod milyen gyönyörű, ahogy ott a parkban az esti nap lemenő fénye narancsvörösesre festi a Keresztet? Bizony be kell vallanunk, igazuk van. Néha pont azt a szépséget nem értékeljük, ami a hétköznapokban körülöttünk van. Pedig pont ez az a környezet, amiből erőt tudunk meríteni. Végigjárva a falut e fényképek alapján, egy szinte teljesen új világ tárul elénk. Nehéz palástolni mindazt a boldogságot ami bennünk van ennek az albumnak a nyomán. Bizony mi is, újra és újra szembesülünk azzal, hogy mennyi szépség is van itt nálunk. Persze szerencsénk is volt, mert olyan anyagi erőforrások álltak rendelkezésünkre melyek alapját jelenthették e szépségek megőrzésének és megvalósulásának. Jópár dolgot újként hoztunk létre és mi hagyunk az utókorra. Ilyen a Koroda park, az Iskola, az Egészségház. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy legalább egy mondatban megemlékezzünk mindazokról, akik előttünk jártak, akiknek köszönhetjük, hogy ma itt, ebben a környezetben lehetünk.

Mutass kevesebbet