Az orosz dráma klasszikusai I. (Elbert János által dedikált)

Az orosz dráma klasszikusai. Első kötet. Budapest, 1973. Európa Könyvkiadó. 642 + [6] p. Elbert János Ungvári Tamásnak címzett fordítói dedikációjával!!! "Tamásnak szeretettel és tisztelettel az Istenhegyi fordítóiskola stb. ellesett tsalafintaságaiért. 1973. XI. 24. Jancsi." Elbert János (1932. április 17. – 1983. március 9.) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, a Színháztörténeti Intézet egykori igazgatója, a televíziós kulturális műsorok közkedvelt szereplője. Alapító munkatársa és közel két évtizeden át szerkesztője volt a Nagyvilág című világirodalmi folyóiratnak. főszerkesztő-helyettesként jegyezte a Szovjet Irodalom című lapot. Orosz és szovjet irodalomtörténetet, valamint műfordítást tanított az ELTE Bölcsészettudományi Karán és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A hetvenes évek közepétől a Színháztörténeti Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Kiváló stílusérzékkel fordított orosz, lengyel és angolszász klasszikusokat, drámákat. Nevéhez fűződik többek között Csehov Cseresnyéskertje, Turgenyev Egy hónap falun című műve, vagy Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámája. Halála a mai napig a Kádár-korszak egyik legnagyobb, megoldatlan rejtélye és számos összeesküvés-elmélet forrása. 1983. március 9-én Siófokon, a Balaton sekély, bokáig érő vizében találták meg a holttestét. A korabeli hatóságok és a rendőrség hivatalosan baleset miatti fulladást vagy öngyilkosságot állapított meg. Ismerősei és a közvélemény gyanúsnak találták a körülményeket (miért utazott hirtelen Siófokra télen, miért találtak nála nagy mennyiségű készpénzt a vízen lebegve). Sokan politikai gyilkosságra gyanakodtak. Elterjedt elméletek szerint a KGB-vel vagy a titkosszolgálatokkal kapcsolatos információi, esetleg kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere állhatott a háttérben. Halálát követően családját (feleségét és fiát) is tragikus, tisztázatlan halálesetek érték. Elbert János és Ungvári Tamás unokatestvérek voltak, akiket a családi köteléken túl a huszadik századi magyar kulturális élet és az irodalomtudomány kötött össze. Elbert János és Ungvári Tamás unokatestvérek voltak, akiket a családi köteléken túl a huszadik századi magyar kulturális élet, az irodalomtudomány és egy máig tisztázatlan tragédia kötött össze. A tragédia után Ungvári Tamás volt az a közvetlen családtag, aki Siófokra utazott és hivatalosan azonosította unokatestvére holttestét. Ungvári nem hitte el az öngyilkosságról vagy balesetről szóló hivatalos verziókat. Később könyveket is írt a titkosszolgálati szálakat is felvonultató ügyről. Ilyen a Bizalmas és szigorúan titkos feljegyzések E. J. életéről és titokzatos haláláról, valamint a Nyomtalanul – A gyilkosok köztünk vannak című munkája. Mindketten a Kádár-korszak kiemelkedő, nyugati kapcsolatokkal is rendelkező értelmiségijei voltak, ami a korabeli politikai és titkosszolgálati megfigyelések kereszttüzébe állította őket. Egészvászon kötés sérült kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet