Az orosz irodalom története 1941-től napjainkig

A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, folytatása az 1997- ben megjelent Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig címűnek. Az 1940-es év szakadást jelentett az orosz irodalmi hagyományban, amely a történelem viharai után mára lassan visszatalált a szerves folytatáshoz. A könyv ezt az utat mutatja be a több mint kilencven átfogó íróportréban. A legnagyobbak - Szolzsenyicin, Grosszmon, Solamou, Raszputyin, Suksin, Jeutusenko, Brodszkij, Peleuin és mások - esetében a műelemzéseket is tartalmazó részletes életművek tükrében érzékelteti, hogy - a háború alatti és utáni irodalom, - az ötvenes évek „olvadása", - a hatvanasok nemzedékének áttörése után - a hetvenes években az emigrációs hullám megindulásával az orosz irodalom részeire esett, - hogy azután a rendszerváltást követően visszakapcsolódjon az immár posztmodern világirodalomba. A kötet alkotói - a hazai egyetemek kiemelkedő oktatói - a tanúk rá, milyen nehéz újraolvasni, átértékelni az életműveket, amelyekben döbbenetesen keveredik az árpa az ocsúval, a hamisság az igazsággal. Mégis most volt itt az ideje, hogy a 20. század orosz irodalmát mérlegre tegyék: az ideológiai korlátok megszűntek, és később talán már hiányozni fog a közelmúlt tapasztalata a jelenségek megértéséhez. A sokoldalú irodalomtörténet olvasmányos formában egyszerre nyújt korképet, elemzéseket, mutat be tragikus írósorsokat az érdeklődőknek. A kötetet gazdag adatanyag teszi könnyen kezelhetővé.

Mutass kevesebbet