Az orosz-szovjet film

A művészetek mindig és mindenütt tükrei a maguk korának, környezetének, az ott és akkor uralkodó hagyományoknak, újításoknak, eszméknek. A Szovjetuniót illetően két ok is kiemelkedően figyelemre méltóvá teszi a filmet; maga a szocialistának nevezett birodalom történelme tulajdonképpen még mindig tartogat felfedeznivalókat, emellett a filmet nagyon komolyan vették két vonatkozásban is: mint az ország imázsát megteremtőt és mint az országot - lakosait - változtató kommunikációként funkcionáló médiát. Akkor még sem az életben, sem a filmekben nem tudhatták, mi fog történni később, hogyan alakul az ország, a nép sorsa. A mai ismeretek visszavetítése meghamisítaná az adott korszakot, és eltorzítaná annak megismerési folyamatát. Az igazi sztálini harmincas évek filmjei azonban (és némileg persze a húszas évek alkotásai is) segítenek megérteni a Szovjetuniót, amely valóságának elemeiből rakták ki egy olyan sosem-volt eredeti képmását, ahol egyszerre igaz minden, és semmi sem az. Akármilyen ál-világ is a sztálinista korszak szovjet filmjeinek világa, segítenek megérteni, mit gondoltak és éreztek a Szovjetunióban maguk az emberek, s főleg, hogy miért cselekedtek úgy, ahogy. Sőt, a harmincas évek alkotásai még annak megértését is megkönnyítik, hogy 1952-re miért tűnt el a szó sajátos értelmében vett szovjet film mint nemzeti (szocialista) áramlat, ami után csak egy felemás, de végül kiteljesedő megújulás következhetett. A könyv ennyiben talán magát a szovjet valóságot is segít megérteni, azt a társadalmat, amelyik ebben az időszakban páratlan volt a maga nemében, s amelynek keletkezése és tartós fennmaradása oly különösnek tűnik a mából visszatekintve. A könyvet - mely az előzőektől kissé eltérően nem mentes helye

Mutass kevesebbet