Az orvos halála

Egy öregember - öreg falusi orvos - néhány napjáról szól a történet. Életének abban a szakaszában ismerkedünk meg vele, amikor a nehéz drámákon túljutott már, s aligha lepi meg sorsa látványos konfliktusokkal. Előre megfontolt szándékkal választottam így a hősömet, noha jól tudom, hogy lesznek olyan olvasók, akik sem a szívük szerinti hős-típust, sem önmagukat nem találják meg benne. A közösségnek élő-munkálkodó-alkotó emberek vitték és viszik előre a történelmet. De a szerény, minden tekinetben normális és ráadásul névtelen alkotók nem vérbeli drámahősök, többnyire még a prózából is kitagadják őket. Megvallom, az ilyen sarzsi nélküli hősök sorsa jobban izgat enbem, mint a rátermetteké, a daliásoké. Ha válogathatnék, olvasóknak is őket választanám leginkább. Róluk írtam a regényt, azokról, akik bármilyen észrevétlenül élnek és halnak, munkás kezük nyomát rajta hagyják a világon. Nem vitatkozni akarok benne ilyen-olyan filozófiával, életérzéssel; meggyőződésem, hogy új antitézisek helyett ideje volna most már újra fölfedeznünk az embert, a lehető szintézist, sőt - biztatnom kell magam, hogy leírjam a szót -: az eszményt. Írói leckélnek talán a mai aa legnagyobb . Megéri a próbálkozást - igazában csak ez éri meg.

Mutass kevesebbet