Az új élet

Dante. Az új élet. Ford. Jékely Zoltán. Budapest 145 p. Fűzött nyl kötés. (Kétnyelvű remekművek). // Dante ​Az új élet című alkotása – Kardos Tibor szerint „második legszebb költői műve” – 1292-93-ban jött létre. A költő még harmincéves sem volt akkor, mégis egyfajta számvetésféleség ez a mű, addigi munkásságának összegzése. Már meglévő szonettjeit és canzonéit szedte rendbe és öntötte körül magyarázó prózai szöveggel, tehát a provanszál trubadúrok életrajzának műfaját formálta át a maga képére és hasonlatosságára. Az új élet annak a plátói szerelemnek a lelki története, mely a költő szívében 1274-ben – tehát kilencesztendős korában – lobbant fel az azonos életkorú Bice (Beatrice) Portinari iránt. (Ha létezett egyáltalán, s nem csupán egy nevesített eszményről van szó…) A mű légiessége, kecses bája és filozófiai mélysége ma is rabul ejti az olvasót. Magyarra először Császár Ferenc fordította a művet 1854-ben. Ferenczi Zoltán 1925-ben már rímes fodítással szolgált, majd Jékely Zoltán következett. Ma is az ő fordításában ismerjük Dante művét. Kardos Tibor professzor már a hatvanas évek elején arra biztatta Baranyi Ferencet – aki akkor tanítványa volt az ELTE-n , hogy fordítsa le újra a művet. Az a részlet ugyanis, amit Baranyi kedvtelésből ültetett át magyarra, nagyon tetszett neki. Kardos Tibor akarata most, sok évvel a halála után végre teljesült: Baranyi Ferenc, a neves költő, az olasz líra egyik legkitűnőbb hazai tolmácsolója, az idén elkészítette Az új élet legújabb fordítását. A műhöz Madarász Imre írt magyarázó jegyzeteket és tudományos igényű bevezető tanulmányt. (Kétnyelvű kiadás)

Mutass kevesebbet