Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása

Vajon milyen célból cselekedte az Úr Jézus a csodákat földi szolgálata ideje alatt? A kánai menyegző alkalmából a János evangéliuma 2,11-ben ezt olvassuk: "Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hívének benne az ő tanítványai." Jézus elfogadta tanítványaival együtt ezt az esküvői meghívást. Mikor a bor elfogyott, a vizet borrá változtatta. Senki más nem tudta volna ezt megtenni. "Megmutatta az Ő dicsőségét." A tanítványai kezdő hite ezáltal megerősödött. Már felismerték Őt, mint Messiást (Jn 1,42) - akiről Mózes és a próféták beszéltek (1,46) - és mint Isten Fiát (1,50). A húsvéti ünnep alatt, Jeruzsálemben már többen hittek Őbenne (2,23). Ezek a kivételes tettek sokakat őhozzá vonzottak, hogy higgyenek az ő nevében. De a 24-25. versek hozzáteszik: "Maga Jézus azonban nem bízta magát rájuk, amiatt, hogy Ő ismerte mindnyájokat, és mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben". Ez a "hit" felületes volt, a szívek nem változtak meg. Valóban, a csodák önmagukban nem vezetnek az üdvösségre. De ugyanakkor megvan a jelentőségük.

Mutass kevesebbet